Mi a divat? Kinek szól, és egyáltalán mire jó? Sokan talán azt gondolják, hogy öltözködni csak a felsőbb tízezer kiváltsága, ám ez a feltevés helytelen. Úgy gondoltam, a blog első posztja, a sallangok és közhelyek helyett - vagy talán mellett - kicsit sztorizgatósabbra véve a figurát tisztelegjen a szakma iránt. Mesedélutános hangulatba csomagolva szeretném veletek megosztani az elképzeléseimet, gondolataimat, hogy szerintem miről is szól ez az egész felhajtás, miért éri meg és ezáltal, hogy mit keresünk mi most itt, ezen a blogon.
Rögtön egy Coco Chanel idézettel indítanék: "Én nem teremtem a divatot. Én magam vagyok a divat."
Rengeteg félreértelmezés tévhit és előítélet kering a divatiparral kapcsolatban, mivel egyesek - talán - nem látnak mást, csupán üresfejű libák seregét, akik holmi cipőért, vagy táskáért cicaharcot vívnak, esetenként a "szivárvány egyenruhát" öltött izomagyú szépfiúkat, akik luxus limuzinokban utaznak és a legdrágább pezsgőt szürcsölgetik a Hilton Hotel egy patinás lakosztályában. Lehet felszínesnek nevezni valakit, de álljunk meg egy pillanatra és gondolkodjunk el azon, hogy éppen ezek miatt a sztereotip képek miatt nem vesszük észre a divat lényegét, az értékeit, a mögötte megbúvó kemény, lelkiismeretes munkát, a művészi mivoltát, a szépségét, és arra sem vesszük a fáradságot, hogy megértsük a divat üzenetét.
A divat mindenki számára mást jelent. Mást jelent most és mást jelentett két éve. Igen, természetesen minden évnek megvannak a „kötelező elemei,” egy alap, a döntés azonban a mi kezünkben van, átalakítjuk, kísérletezünk velük vagy meghagyjuk letisztult egyszerű formájában. Mert a divat mi magunk vagyunk.
Megkértem a témában jártas szakértőket is, a kis óvodásaimat, foglalják össze szerintük mi a divat. A fiúk – számomra még mindig meglepő módon – a csinos és szexi! néniket emelték ki, egyesek nagyon menőnek tartották pókembert és batman-t, a vagányabbak pedig lazán rávágták: Csak nézz rám! Megmosolyogtató.
A lányok sem haboztak elmondani a Disney hercegnők megálmodott világa alapján, a divat a csili-vili ruháikat, a tiarákat és a kopogós cipőket jelenti. No meg a rúzst. „Azt, hogy szép ruhákat kell tervezni.” „A szépség, a gyönyörűség pontja.” „A divat lényege, hogy gyönyörködjek benne.” Már most vérbeli múzsák, akiknek azért szintén elcsíptem az olyan aranyköpéseit, mint például: Anyu, én ezt a cipőt nem veszem fel, mert már kiment a divatból! Elgondolkodtató, hogy 6-7 évesen milyen önálló, értelmes és határozott véleményük van egy olyan dologról, mint a divat, az öltözködés.
De nekünk mit jelent? Nos, számomra egy életérzés, egy szenvedély, egy dinamikusan fejlődő művészeti ág, az önkifejezés egyik eszköze. A tervező mesevilága, ami minden egyes évszakban újjáéled.
A blog is részben ezért jött létre, hogy hétről-hétre egy olyan mesevilágba vonja bele az olvasókat, ami sok esetben távol áll tőlünk. Hiszen miről is van szó? Elsősorban nem méregdrága luxustermékekről meg a Chardonnay, party, pózolás triumvirátusáról, hanem egy ötletről. Egy ötletről, ami életre kel a tervező kezei között, színek és formák játékaként, különféle stílusokban, izgalmas megoldásokkal és minden esetben tele szenvedéllyel. Ugyanis ez mindennek a mozgatórugója. Ez az, amit meg szeretnék mutatni. Hogy mi rejtőzik a felszín alatt, milyen varázslatos dolgokra képes a képzelet, miközben megteremti az emberi test és a művészet közötti harmóniát, amire, ha rápillantunk a kirakatban, akkor megmozgat bennünk valamit: elindít bennünk egy érzést, megmosolyogtat, gondokat okoz gyomortájékon, gyűlöletet szít, vagy esetleg a vágyódást kelt, ami azt sugallja számunkra: Akarom!
Rögtön egy Coco Chanel idézettel indítanék: "Én nem teremtem a divatot. Én magam vagyok a divat."
Rengeteg félreértelmezés tévhit és előítélet kering a divatiparral kapcsolatban, mivel egyesek - talán - nem látnak mást, csupán üresfejű libák seregét, akik holmi cipőért, vagy táskáért cicaharcot vívnak, esetenként a "szivárvány egyenruhát" öltött izomagyú szépfiúkat, akik luxus limuzinokban utaznak és a legdrágább pezsgőt szürcsölgetik a Hilton Hotel egy patinás lakosztályában. Lehet felszínesnek nevezni valakit, de álljunk meg egy pillanatra és gondolkodjunk el azon, hogy éppen ezek miatt a sztereotip képek miatt nem vesszük észre a divat lényegét, az értékeit, a mögötte megbúvó kemény, lelkiismeretes munkát, a művészi mivoltát, a szépségét, és arra sem vesszük a fáradságot, hogy megértsük a divat üzenetét.
A divat mindenki számára mást jelent. Mást jelent most és mást jelentett két éve. Igen, természetesen minden évnek megvannak a „kötelező elemei,” egy alap, a döntés azonban a mi kezünkben van, átalakítjuk, kísérletezünk velük vagy meghagyjuk letisztult egyszerű formájában. Mert a divat mi magunk vagyunk.
Megkértem a témában jártas szakértőket is, a kis óvodásaimat, foglalják össze szerintük mi a divat. A fiúk – számomra még mindig meglepő módon – a csinos és szexi! néniket emelték ki, egyesek nagyon menőnek tartották pókembert és batman-t, a vagányabbak pedig lazán rávágták: Csak nézz rám! Megmosolyogtató.
A lányok sem haboztak elmondani a Disney hercegnők megálmodott világa alapján, a divat a csili-vili ruháikat, a tiarákat és a kopogós cipőket jelenti. No meg a rúzst. „Azt, hogy szép ruhákat kell tervezni.” „A szépség, a gyönyörűség pontja.” „A divat lényege, hogy gyönyörködjek benne.” Már most vérbeli múzsák, akiknek azért szintén elcsíptem az olyan aranyköpéseit, mint például: Anyu, én ezt a cipőt nem veszem fel, mert már kiment a divatból! Elgondolkodtató, hogy 6-7 évesen milyen önálló, értelmes és határozott véleményük van egy olyan dologról, mint a divat, az öltözködés.
De nekünk mit jelent? Nos, számomra egy életérzés, egy szenvedély, egy dinamikusan fejlődő művészeti ág, az önkifejezés egyik eszköze. A tervező mesevilága, ami minden egyes évszakban újjáéled.
A blog is részben ezért jött létre, hogy hétről-hétre egy olyan mesevilágba vonja bele az olvasókat, ami sok esetben távol áll tőlünk. Hiszen miről is van szó? Elsősorban nem méregdrága luxustermékekről meg a Chardonnay, party, pózolás triumvirátusáról, hanem egy ötletről. Egy ötletről, ami életre kel a tervező kezei között, színek és formák játékaként, különféle stílusokban, izgalmas megoldásokkal és minden esetben tele szenvedéllyel. Ugyanis ez mindennek a mozgatórugója. Ez az, amit meg szeretnék mutatni. Hogy mi rejtőzik a felszín alatt, milyen varázslatos dolgokra képes a képzelet, miközben megteremti az emberi test és a művészet közötti harmóniát, amire, ha rápillantunk a kirakatban, akkor megmozgat bennünk valamit: elindít bennünk egy érzést, megmosolyogtat, gondokat okoz gyomortájékon, gyűlöletet szít, vagy esetleg a vágyódást kelt, ami azt sugallja számunkra: Akarom!
Love darlings,
Deborah
Deborah
"A ruhák mit sem érnek, addig míg valaki testet nem ölt bennük."
- Marc Jacobs -
- Marc Jacobs -