Túlzás lenne kijelenteni, hogy a közel keleti kultúrát, vagyis inkább (vallási) felfogást elérte a változás szele, azonban nők, Irán-szerte vetkőzik le a társadalom és az iszlám által rájuk erőltetett viseletet, hogy felszabadulhassanak. My Stealthy Freedom, vagyis Lopott Szabadság. Harc a saját egyéniségért. Harc az egyenjogúságért. Itt az ideje elhagyni az iráni társadalmi elvárások abszurditását és vasszigorát és 21. századi köntösbe bújtatni. Mindezt a divat eszköztárával.
Szeretem a különlegességeket. Kutatom őket, de sok esetben véletlen futok össze egy-egy nem mindennapi személlyel vagy futok bele nem mindennapi dolgokba esetleg témákba. Ki nem találnátok, most is ez történt. Cikk alapanyagot kerestem az egyik főiskolai projektemhez, ehelyett rábukkantam erre az igaz gyöngyszemre.
A My Stealthy Freedom (MSF) egy Facebook közösség, ahol nők Irán-szerte vetkőzik le a hagyományaikat és a rájuk vonatkozó társadalmi regulákat. Egyelőre csak egy kép erejéig.
Szeretem a különlegességeket. Kutatom őket, de sok esetben véletlen futok össze egy-egy nem mindennapi személlyel vagy futok bele nem mindennapi dolgokba esetleg témákba. Ki nem találnátok, most is ez történt. Cikk alapanyagot kerestem az egyik főiskolai projektemhez, ehelyett rábukkantam erre az igaz gyöngyszemre.
A My Stealthy Freedom (MSF) egy Facebook közösség, ahol nők Irán-szerte vetkőzik le a hagyományaikat és a rájuk vonatkozó társadalmi regulákat. Egyelőre csak egy kép erejéig.
"A szabadság, hogy eldöntsem milyen ruhát viselek, a legtermészetesebb és legalapvetőbb jogom."
Az MSF megálmodója, egy iráni származású, londoni újságírónő, Masih Alinejad, akinek elsősorban nem az a célja, hogy az iráni nők megtagadják a hijab (fejkendő) viseletét, hanem, hogy egy olyan platformot biztosítson számukra, ahol elmondhatják a véleményüket, ahol felszabadulhatnak, ahol önmaguk lehetnek.
Mégis az oldalt kevesebb, mint egy hónap alatt egy 371 ezres lájkcunami árasztotta el, ezzel pedig egyfajta fórummá nőtte ki magát, és egyre jobban sodródik az aktivizmus felé.
Mégis az oldalt kevesebb, mint egy hónap alatt egy 371 ezres lájkcunami árasztotta el, ezzel pedig egyfajta fórummá nőtte ki magát, és egyre jobban sodródik az aktivizmus felé.
"... Szerintem, ha sikerül kivívnunk a szabadságunkat az öltözködés terén, akkor már jó úton haladunk, hogy még nagyobb fába vágjuk a fejszénket. Szeretek balettozni, de a mi országunkban sajnos tiltva van, hiszen akkor szabadnak kellene lennem és nem beöltözve tetőtől talpig."
Folyamatosan érkeznek a posztok korosztálytól függetlenül, Irán legkülönbözőbb pontjairól és mindnek ugyan az az üzenete: (Divat)szabadság. Csodálatra méltó és mag kell hagyni igencsak, bátor, vagy inkább merész lépésre szánták el magukat az iráni nők. Kíváncsi vagyok a végkifejletre.
"Egy hideg őszi nap volt. Sétálni mentünk, a lányunk akkor még csak 3 éves volt. Állandóan levette a sapkáját, hiába szóltam rá, hogy vegye vissza, mert hideg van, megfázik, csak ennyit felelt: Tudod mit? Azt akarom, hogy a szél szanaszét fújja a hajamat. Tetszik, amikor olyan kócos. - 17 évvel később még mindig ugyan az a lány vagyok és még mindig szeretem, hogyha a szél fújja a hajamat. Most viszont azoknak üzenem, akik korlátoznak minket: Tudjátok mit? Azt akarom, hogy a szél szanaszét fújja a hajamat. Mert tetszik, amikor olyan kócos."
Még 2012-ben indította el az első street style Tumblr blogját, a The Teheran Times-t, Araz Fazaeli divattervező, hogy megmutassa, nekünk, az áutszájdereknek, vagyis kívülállóknak, sokkal több izgalom és érték rejtőzik az országhatár mögött, mint a politika, vagy a hijab.
Ahogy végigpörgettem a blogot olyan érzésem támadt, mintha hirtelen Alice Csodaországába, vagy egy rég feledésbe merült éden kertbe csöppentem volna. Miért? Mert nem erre számítottam. Az iszlám kultúrában a nők kizárólag visszafogott, bő szabású ruhákba öltözhetnek, hijabbal a fejükön, és inkább a fekete színt részesítik előnyben. A kihívó megjelenés pedig egyenlő a szentségtöréssel. Fekete maskara helyett, azonban egy újraértelmezett divatkultúrát kaptam.
Ahogy végigpörgettem a blogot olyan érzésem támadt, mintha hirtelen Alice Csodaországába, vagy egy rég feledésbe merült éden kertbe csöppentem volna. Miért? Mert nem erre számítottam. Az iszlám kultúrában a nők kizárólag visszafogott, bő szabású ruhákba öltözhetnek, hijabbal a fejükön, és inkább a fekete színt részesítik előnyben. A kihívó megjelenés pedig egyenlő a szentségtöréssel. Fekete maskara helyett, azonban egy újraértelmezett divatkultúrát kaptam.
Hollywood is felismerte ezt a zárt, meglehetősen konzervatív kultúrán belüli kiskaput, amikor a Szex és New York 2-ben, Carrie, Charlotte, Miranda és Samantha egy távoli világ eldugott kis virágüzletben egy női könyv klubbon kívül – meglepő módon – valóságos divategyletre, Louis Vuitton csemegékre és egy teljes tavaszi kollekcióra bukkantak. Nőkre, akik megtalálták a módját, hogyan fejezzék ki, éljék meg önmagukat, hogyan legyenek szabadok egy konvenciókon alapuló világban.
Tehát ez az aktivizmusba átnyúló divatforradalom nem most kezdődött, viszont lassan fordulóponthoz ér.
"A hírekből egy szomorú, elnyomott, gyenge nőkép rajzolódik ki. Az iráni nők valóban, olyan nyomorúságban élnek, mint ahogy azt a média lefesti, vagy inkább modern alteregójukká válnak?" - Araz Fazaeli
Tehát ez az aktivizmusba átnyúló divatforradalom nem most kezdődött, viszont lassan fordulóponthoz ér.
"A hírekből egy szomorú, elnyomott, gyenge nőkép rajzolódik ki. Az iráni nők valóban, olyan nyomorúságban élnek, mint ahogy azt a média lefesti, vagy inkább modern alteregójukká válnak?" - Araz Fazaeli
Love darlings,
Deborah
Deborah