Felvázoltunk egy tervet, amit úgy neveztünk el, hogy „A Kihívás,” vagyis minél több boltot végig járni, minőségi idő alatt, és a legjobb árakon vásárolni. Nevezhetjük, amolyan shoppingtúrának is.
A nyári vásárló körutaknak van egy hangulata. Csajokkal karöltve betérni különféle boltokba, megebédelni, majd folytatni a kimerítő, ám annál élvezetesebb túrát, nemcsak egy kardió edzést megszégyenítő feladat, de lelki felfrissülés is egyben. Még ha mindezt megfűszerezzük hatalmas emeletes piros buszokkal, fekete taxikkal, az Oxford Streettel és a Covent Gardennel? Szerintem jöhet.
Első utunk az önkiszolgálós szállásunkra vezetett. Hogy mi az az önkiszolgálós szállás? Olyan hotel(szerűség), ahol nincs recepció, és megadott kódokkal sakkozva kell megtalálni a kártyánkat. Kicsit kincskeresős beütése volt, és mégis meglepően egyszerűen sikerült teljesítenünk a feladatot. Érdekes volt és be kell vallanom, nagyon tetszett. A környék gyönyörű volt, közel a metróhoz.
Nem kellett fél óra és már úton is voltunk. Visszatértünk az Underground világába, így pár átszállás után megcsodálhattuk a Covent Garden festői képét, ami az 1666-os nagy tűzvész idején a legfontosabb gyümölcs, zöldség és virágellátó központ volt. A régi és modern keveredik London, ezen részén. Úgy jártunk az épületek között, mintha most léptünk volna ki a My Fair Ladyből. Miközben az Original Penguin nevű férfi ruházati üzletet kerestük, bejártuk szinte az egész helyet. Márkaboltok és vendéglők sokasága vett körül bennünket. Michael Kors, M.A.C, Apple vagy a Monsoon, illetve a Rules, a város legrégebbi étterme, a hagyományos angol ételek tárháza. A nagyobb területeken pedig a Covent Garden színház színészei, élő szobrok és más mutatványosok szórakoztatták a járókelőket.
Hot doggal a kezünkben sétálgattunk az Oxford Streeten, meglátogattuk a spanyol „barátnőnket” Zarát, ahol most éppen nem akcióztak, majd betértünk az ALDO nevezetű cipőboltba. Gyönyörű cipők, kiegészítők, például egy cukorkának kinéző türkiz-arany színű gyűrű, amire azonnal lecsaptam, vagy könyvnek megcsinált, Fairytale feliratú clutch-ok, sálak, bohókás szemüvegek sorakoztak, ahonnan nem jöttünk ki üres kézzel.
A H&M élmény is megvolt, benéztünk a Forever 21-ba, az Accessorizeba és életemben először a Primarkba is – hatalmas, turi-szerű boltról van szó –, ahol nagyon jó áron (5-10 font), blúzok, egy fürdőruha és Párizsos pólók birtokosai lettünk.
Londont egy nagyon érdekes városnak mondanám, az emberek kedvesek és a hiedelmekkel ellentétben nem mindig esik az eső. Ha én ott vagyok, akkor általában napsütéses idő dukál. Emellett teljesen más a környezet, a hangulat is, mint esetleg nálunk. Kellemes, pörgős, mégis valahogy olyan nyugodt, a metrón is se perc alatt ki lehet igazodni, az utcákon pedig furábbnál furább szerzetek közlekednek. Kifejezetten egyedi és szélsőséges stílust képvisel némelyik fiatal, a borzasztótól a tetszetős kategóriáig minden megtalálható, de inkább a szélsőségek uralkodnak.
Ismételten vicces történetekkel gazdagodott, a már így sem csekély repertoárunk. London valóban az álmok városa, és bár igen sokszor esik az eső, de az a különös érzés, ami körülvesz, míg ott vagy felülmúlhatatlan, úgyhogy reszkess London városa, mert ismét elég hamar viszont látjuk egymást.
Deborah