Az embereknek nagyon idealisztikus képük van arról, hogyan működik, illetve hogy milyen folyamatok zajlanak egy divatházon belül. Nagy Adri, divatékszer tervező, kislányként még csak álmodozott az általa tervezett kollekciókról, majd rajztudását megedzve felvette a kesztyűt és kiütéssel győzött a felvételin. Tanult a MOME mellett London College of Fashion-ön, majd nekiindult a nagyvilágnak: London után Milánó, majd New York és az egyik legmeghatározóbb élmény, Marc Jacobs. Két éve pedig saját ékszermárkát alapított Rienne Creations néven.
Számomra a tavalyi Spring/Summer szezonban keveredett a dizájn, az urbanisztika, a technológia és a divat. A Design Terminál berkein belül egy nagyszerű, odaadó kreatív csapat tagja lehettem, akiknek hatalmas köszönettel és hálával tartozom, mert nemcsak befogadtak, hanem folyamatosan támogattak és biztattak engem emellett elindítottak egy olyan úton, amire a későbbiekben építhetek. Itt ismerkedtem meg egy tündéri, de annál határozottabb célkitűzésekkel rendelkező ékszertervezővel, Nagy Adrival. Felébredt bennem az újságíró és kapva kaptam az alkalmon, így hát tessék-lássék megszületett "Az Interjú."
Hogy lett belőled divattervező? Mivel kezdődött ez az egész, egy ötlet, egy emlék által, vagy volt egy maghatározó élmény a számodra, amikor azt mondtad, én ezt szeretném csinálni?
Már kislánykoromban is érdekelt a divat, a ruhák, ékszerek. Olyan, mintha ezzel a tudattal születtem volna meg, hogy ezt szeretném csinálni. Persze bennem is felmerült, hogy talán más pályát kéne választani, mert ez kissé labilis szakma, ennek ellenére mindig is természetes volt számomra. Ha már valaki kislányként azon gondolkodik, hogy divattervező szeretne lenni, már akkor elindul egy úton. El kell menni iskolákba, ahol különböző szintű képzésben részesítenek. Az ember tanulja, beleássa magát ebbe a világba és innen már nincs kiút.
Akkor ez azt jelenti, hogy te is kezdettől fogva ilyen iskolába jártál?
Nem. A középiskolában hivatalosan jogásznak készültem. A művészetek, a rajzóra nem volt kiemelten fontos. A rajztanárom meg is mondta, hogy semmi esélyem érvényesülni ezen a területen, majd ezután felkerültem Pestre, ahol elkezdtem komolyabban foglalkozni a rajzolással. Elkezdtem egy rajziskolát, ahol kifejezetten a Képző- és Iparművészeti Egyetemre készítettek fel bennünket. Nagyon jó kezekben voltam, pontosan tudták, hogyan zajlik egy ilyen, mit kell erősíteni és végül maximum pontszám felett teljesítettem. Az, hogy bekerültem, még csak az első apró lépés volt. Az embernek művésszé kell érnie és nagyon sok mindent kell még tanulnia, ami nem megy egyik napról a másikra.
Hogy lett belőled divattervező? Mivel kezdődött ez az egész, egy ötlet, egy emlék által, vagy volt egy maghatározó élmény a számodra, amikor azt mondtad, én ezt szeretném csinálni?
Már kislánykoromban is érdekelt a divat, a ruhák, ékszerek. Olyan, mintha ezzel a tudattal születtem volna meg, hogy ezt szeretném csinálni. Persze bennem is felmerült, hogy talán más pályát kéne választani, mert ez kissé labilis szakma, ennek ellenére mindig is természetes volt számomra. Ha már valaki kislányként azon gondolkodik, hogy divattervező szeretne lenni, már akkor elindul egy úton. El kell menni iskolákba, ahol különböző szintű képzésben részesítenek. Az ember tanulja, beleássa magát ebbe a világba és innen már nincs kiút.
Akkor ez azt jelenti, hogy te is kezdettől fogva ilyen iskolába jártál?
Nem. A középiskolában hivatalosan jogásznak készültem. A művészetek, a rajzóra nem volt kiemelten fontos. A rajztanárom meg is mondta, hogy semmi esélyem érvényesülni ezen a területen, majd ezután felkerültem Pestre, ahol elkezdtem komolyabban foglalkozni a rajzolással. Elkezdtem egy rajziskolát, ahol kifejezetten a Képző- és Iparművészeti Egyetemre készítettek fel bennünket. Nagyon jó kezekben voltam, pontosan tudták, hogyan zajlik egy ilyen, mit kell erősíteni és végül maximum pontszám felett teljesítettem. Az, hogy bekerültem, még csak az első apró lépés volt. Az embernek művésszé kell érnie és nagyon sok mindent kell még tanulnia, ami nem megy egyik napról a másikra.
A MOME alatt lehetőséged volt egy szemesztert a London College of Fashion-ön tanulni. Miért pont ezt a várost választottad? Milyen élményekkel illetve tapasztalatokkal gazdagodtál?
Úgy gondolom azért érdemes tanulni ezt a szakmát, mert közben olyan legtöbbször váratlan lehetőségekkel találja szembe magát az ember, mint például az ERASMUS ösztöndíj, ahol különböző országokba, különböző egyetemekre lehet kijutni. Minden pillanatát élveztem, és azt gondolom, hogy az iparon, a MOMÉN nagyon jól felkészítettek minket. Amit az egyetemen megtanultunk, a tudásunk teljesen egyenrangú a többi Nyugat-Európai egyetemével.
Mennyire volt hatással rád ez az időszak? Hoztál valamit onnan, egy motívumot vagy emléket, ami még ma is meghatározó számodra?
London óta már annyi minden történt velem, annyi impulzus ért, hogy ez már csak csepp a tengerben. Nem tudok konkrétumot mondani, hogy ezt, vagy azt Londonnak köszönhetem. New York sokkal nagyobb hatással volt rám. Lediplomáztam és jó pár évet töltöttem itthon a szakmában, kisebb-nagyobb divatmárkáknál, mielőtt úgy döntöttem, hogy nekiindulok a nagyvilágnak. Először Milánóba mentem, majd New Yorkba. Milánó tudatos döntés volt, míg New York már kevésbé volt az. Küldözgettem önéletrajzokat különböző cégeknek különböző városokba, Párizsba, Londonba, meg persze New Yorkba is.
New York, a pezsgő város. Sok neves divattervező ház központja, mint például Marc Jacobsé, ahol te is gyakornokoskodtál. Hogyan sikerült bekerülnöd?
A nagyobb divatházak weboldalán feltüntetnek olyan címeket – általában HR-es e-mail címeket –, ahová az önéletrajzokat el lehet küldeni, és akkoriban nagyon sok helyre beadtam a jelentkezésemet. Majd körülbelül fél év múlva jött egy e-mail „MJ interjú lehetőség címmel.” Először nem esett le a tantusz, MJ, ki az, de nagyon meglepődtem, hogy visszahívtak. Fogtam magam és azonnal repültem New Yorkba. Persze mondták a kinti ismerőseim is, hogy semmi esélyem, a Magyar Iparművészeti egyetemmel, Magyarországról, mert Marc Jacobsnál jobbnál jobb egyetemeken végzett hallgatók állnak sorba. Hallottam egy-két történetet is, más cégekről, mennyire alázták az embereket, dobozokat emelgettetek velük, rohangáltak egész nap, vagyis semmi érdemleges munkát nem végeztettek velük. Még a tervezőterületre sem mehettek be. Marc Jacobsnál ilyen nem volt. Többek közt ezért is van jó híre a szakmában, mert aki ott van, az tényleg beleláthat a divatba, a folyamatokba, a részletekbe, nemcsak lóti-futinak veszik fel.
Úgy gondolom azért érdemes tanulni ezt a szakmát, mert közben olyan legtöbbször váratlan lehetőségekkel találja szembe magát az ember, mint például az ERASMUS ösztöndíj, ahol különböző országokba, különböző egyetemekre lehet kijutni. Minden pillanatát élveztem, és azt gondolom, hogy az iparon, a MOMÉN nagyon jól felkészítettek minket. Amit az egyetemen megtanultunk, a tudásunk teljesen egyenrangú a többi Nyugat-Európai egyetemével.
Mennyire volt hatással rád ez az időszak? Hoztál valamit onnan, egy motívumot vagy emléket, ami még ma is meghatározó számodra?
London óta már annyi minden történt velem, annyi impulzus ért, hogy ez már csak csepp a tengerben. Nem tudok konkrétumot mondani, hogy ezt, vagy azt Londonnak köszönhetem. New York sokkal nagyobb hatással volt rám. Lediplomáztam és jó pár évet töltöttem itthon a szakmában, kisebb-nagyobb divatmárkáknál, mielőtt úgy döntöttem, hogy nekiindulok a nagyvilágnak. Először Milánóba mentem, majd New Yorkba. Milánó tudatos döntés volt, míg New York már kevésbé volt az. Küldözgettem önéletrajzokat különböző cégeknek különböző városokba, Párizsba, Londonba, meg persze New Yorkba is.
New York, a pezsgő város. Sok neves divattervező ház központja, mint például Marc Jacobsé, ahol te is gyakornokoskodtál. Hogyan sikerült bekerülnöd?
A nagyobb divatházak weboldalán feltüntetnek olyan címeket – általában HR-es e-mail címeket –, ahová az önéletrajzokat el lehet küldeni, és akkoriban nagyon sok helyre beadtam a jelentkezésemet. Majd körülbelül fél év múlva jött egy e-mail „MJ interjú lehetőség címmel.” Először nem esett le a tantusz, MJ, ki az, de nagyon meglepődtem, hogy visszahívtak. Fogtam magam és azonnal repültem New Yorkba. Persze mondták a kinti ismerőseim is, hogy semmi esélyem, a Magyar Iparművészeti egyetemmel, Magyarországról, mert Marc Jacobsnál jobbnál jobb egyetemeken végzett hallgatók állnak sorba. Hallottam egy-két történetet is, más cégekről, mennyire alázták az embereket, dobozokat emelgettetek velük, rohangáltak egész nap, vagyis semmi érdemleges munkát nem végeztettek velük. Még a tervezőterületre sem mehettek be. Marc Jacobsnál ilyen nem volt. Többek közt ezért is van jó híre a szakmában, mert aki ott van, az tényleg beleláthat a divatba, a folyamatokba, a részletekbe, nemcsak lóti-futinak veszik fel.
Tanultál valami speciális technikát, amit még most is tudsz alkalmazni?
Speciális technikát nem, viszont nagyon sokat tanultam a minőségről, az alapanyagokról, a minőségi kivitelezésről. Nagyon hasznos volt belelátni egy high fashion cégbe, a legapróbb részletekig. Nem volt tabu kérdés, hiszen azért voltunk ott, hogy minél többet tanuljunk.
Mennyire voltak szigorúak az előírások?
Ezek fegyelmezett cégek, fontos a pontosság. Emellett pedig lényeges, hogy mit tudsz felmutatni. Ott kint az önéletrajzod alapján tudsz érvényesülni, azt meg sem nézik, hogy mi van a portfóliódban. Az már annyira huszadlagos. Ha már nevesebb cég vagy cégek alkalmaztak, akkor igen valószínűleg te oda való vagy. Sokkal fontosabb egy ilyen cégnél, hogy emberileg mennyire illesz bele a csapatba. Nem az számít, hogy elborult művész legyél, aki teljesen szét van esve. Ez nálunk is érvényesült. Viszont nem voltak olyan korlátozások, hogy nem mehetsz Marc közelébe. Emlékszem, már az első nap le kellett mennem a HR-re, és annak ellenére, hogy egyszer körbe vittek nem láttam át, hogy mi hol van. Beszálltam a liftbe és mikor kinyílt azt láttam, hogy ott ül Marc. Nekem meg az volt az első reakcióm, hogy rossz emeleten szálltam ki, mire közölték, hogy nem, jó helyen járok. Utána az ember már megszokta, hogy ott jött-ment. Olyan is volt, amikor este bent kellett maradnom és Marc leült mellém tervezni, szóval eléggé szabad szelleműek ebből a szempontból.
Már ekkor megvolt a fejedben az ötlet, hogy saját márkát alapíts?
Nem. Amikor kint voltam, azt gondoltam, hogy majd átmegyek egy másik céghez dolgozni. Aztán végül is hazajöttem és felvételiztem a DLA-re – ami a PhD művészeti megfelelője –, és már akkor megfogalmazódott bennem, hogy ékszereket kéne csinálnom.
Gondolom a nevedből adódik a márkanév, de miért pont Rienne?
Nem akartam Adrien Nagy-ként elindulni, de mindenképpen szerettem volna, hogy a nevem benne legyen. Tetszett ez a franciás hangzás, olyan játékos, csengő és megjegyezhető.
Mit szeretnél közvetíteni az embereknek? Mik a Rienne ismertetőjegyei?
A minőségi custom jewellery, vagyis minőségi divatékszer. Ez eddig nem igazán volt ismert. Mindenképpen egy olyan minőséget képviselek, ami prémium ékszermárkát eredményez. Alapvetően nemes alapanyagokkal dolgozom, mint például a Cseh kristály, Swarowski kristály, üveggyöngyök, selyem, bőr és féldrágakövekkel is szeretek kombinálni.
Speciális technikát nem, viszont nagyon sokat tanultam a minőségről, az alapanyagokról, a minőségi kivitelezésről. Nagyon hasznos volt belelátni egy high fashion cégbe, a legapróbb részletekig. Nem volt tabu kérdés, hiszen azért voltunk ott, hogy minél többet tanuljunk.
Mennyire voltak szigorúak az előírások?
Ezek fegyelmezett cégek, fontos a pontosság. Emellett pedig lényeges, hogy mit tudsz felmutatni. Ott kint az önéletrajzod alapján tudsz érvényesülni, azt meg sem nézik, hogy mi van a portfóliódban. Az már annyira huszadlagos. Ha már nevesebb cég vagy cégek alkalmaztak, akkor igen valószínűleg te oda való vagy. Sokkal fontosabb egy ilyen cégnél, hogy emberileg mennyire illesz bele a csapatba. Nem az számít, hogy elborult művész legyél, aki teljesen szét van esve. Ez nálunk is érvényesült. Viszont nem voltak olyan korlátozások, hogy nem mehetsz Marc közelébe. Emlékszem, már az első nap le kellett mennem a HR-re, és annak ellenére, hogy egyszer körbe vittek nem láttam át, hogy mi hol van. Beszálltam a liftbe és mikor kinyílt azt láttam, hogy ott ül Marc. Nekem meg az volt az első reakcióm, hogy rossz emeleten szálltam ki, mire közölték, hogy nem, jó helyen járok. Utána az ember már megszokta, hogy ott jött-ment. Olyan is volt, amikor este bent kellett maradnom és Marc leült mellém tervezni, szóval eléggé szabad szelleműek ebből a szempontból.
Már ekkor megvolt a fejedben az ötlet, hogy saját márkát alapíts?
Nem. Amikor kint voltam, azt gondoltam, hogy majd átmegyek egy másik céghez dolgozni. Aztán végül is hazajöttem és felvételiztem a DLA-re – ami a PhD művészeti megfelelője –, és már akkor megfogalmazódott bennem, hogy ékszereket kéne csinálnom.
Gondolom a nevedből adódik a márkanév, de miért pont Rienne?
Nem akartam Adrien Nagy-ként elindulni, de mindenképpen szerettem volna, hogy a nevem benne legyen. Tetszett ez a franciás hangzás, olyan játékos, csengő és megjegyezhető.
Mit szeretnél közvetíteni az embereknek? Mik a Rienne ismertetőjegyei?
A minőségi custom jewellery, vagyis minőségi divatékszer. Ez eddig nem igazán volt ismert. Mindenképpen egy olyan minőséget képviselek, ami prémium ékszermárkát eredményez. Alapvetően nemes alapanyagokkal dolgozom, mint például a Cseh kristály, Swarowski kristály, üveggyöngyök, selyem, bőr és féldrágakövekkel is szeretek kombinálni.
Mi inspirál téged?
A Gombold Újránál egyértelműen a népi viselet, a párta. Teljesen belemélyedtem ebbe a kultúrába és meglepődtem, hogy mennyi variációja van. Az emberben él egy kép a pártáról, de ennél sokkal izgalmasabb. Inspirál még a népi kézművesség, mert ez nagyon jól harmonizál a custom jewellery világával.
Az első tavaszi nyári kollekcióm tervezésekor elkezdtem gondolkodni azon, hogy mit jelent számomra a tavaszi-nyári időszak. Emlékszem a nagyszüleim kertjében cseresznyefák voltak, amik gyönyörű virágba borultak. Ez volt a kiindulási alap. A cseresznyefa virág.
Mindig építkezem és tanulok az előző kollekcióimból.
Mik a jövőbeni terveitek?
Nagyon sok ötletünk van mind a kollekcióval mind a terjeszkedéssel kapcsolatban. Szeretnénk külföldi piacon is érvényesülni a munkáinkkal. Ez itt is egy nagyon jó kezdés, de mindenképpen szeretnénk más országoknak is megmutatkozni.
A Gombold Újránál egyértelműen a népi viselet, a párta. Teljesen belemélyedtem ebbe a kultúrába és meglepődtem, hogy mennyi variációja van. Az emberben él egy kép a pártáról, de ennél sokkal izgalmasabb. Inspirál még a népi kézművesség, mert ez nagyon jól harmonizál a custom jewellery világával.
Az első tavaszi nyári kollekcióm tervezésekor elkezdtem gondolkodni azon, hogy mit jelent számomra a tavaszi-nyári időszak. Emlékszem a nagyszüleim kertjében cseresznyefák voltak, amik gyönyörű virágba borultak. Ez volt a kiindulási alap. A cseresznyefa virág.
Mindig építkezem és tanulok az előző kollekcióimból.
Mik a jövőbeni terveitek?
Nagyon sok ötletünk van mind a kollekcióval mind a terjeszkedéssel kapcsolatban. Szeretnénk külföldi piacon is érvényesülni a munkáinkkal. Ez itt is egy nagyon jó kezdés, de mindenképpen szeretnénk más országoknak is megmutatkozni.
Nagy Adrien kollekciói elvarázsolnak, vagy éppen visszarepítenek az időben. Némelyik energikusságot, vadságot sugároz, míg a másik darab inkább misztikusabbnak hat. A gyöngyök, kristályok szépsége elbűvöl és te pedig nem fogsz tudni ellenállni neki, ugyanis "a luxusnak van egy hátborzongató tulajdonsága – az embereknek nincs szükségük rá, mégis mindennél jobban akarják." (Marc Jacobs)
Love darlings,
Deborah
Deborah